4. fejezet
Hiei szemszöge:
Már megbántam, hogy nem mentem azután a farkas után 2 nappal ezelőtt. Grrr. Azóta sem találkoztam vele, pedig biztos, hogy nem hétköznapi farkas volt. És biztos, hogy van legalább 1 társa.
-Hiei figyelsz te egyáltalán!? – Koenma idegesen ordított bele a fülembe. Ostoba herceg. Attól, hogy nem rád nézek, még nem biztos, hogy nem figyelek.
-Hm. – Morogtam, majd újra kifelé fordultam. Már napok óta különös erőt érzek az erdőben, csak nem tudom beazonosítani. És ez idegesít.
-Egy kard aminek lelke van!? – Kérdezte egyszerre csapatunk két legidiótább tagja; Yusuke és Kuwabara. Mi ezen olyan meglepő?
-Csönd legyen tökfilkók! Hallgassátok végig Koenmát! – Hurrá, megint kezdődik a kioktatás. Genkai rászólt a két lököttre, jól tette, különben közelebbi ismeretségbe kerültek volna a sárkányommal. Idegesítőek.
-Szóval mivel a kard nagy hatalommal bír sok démonnak fájt rá a foga. De a kardot egy farkas klán, úgy nevezett Oogata klán vette magához. Ebbe a klánba szokatlanul nagy, különös színű farkasok tartoznak. Mára már mindegyikük kihalt, az 500 éve kitört háborúban mind meghaltak.
Ezután Botan is megérkezett, és megtudhattuk a háború okát, és pár felszínes dolgot az Oogata és a Kataki farkas klánról. Oogata klán? Szokatlanul nagy, különös színű farkasok? Amit én láttam farkas, az is nagy volt. És vöröses színű. Akkor még sem haltak ki. Valami rosszat csináltál Koenma? Látszik, hogy aggódsz, nehogy elszóld magad.
-És ennek mi köze a kardoz? – Yusuke te veszélyesen hülye vagy.
-Csupán annyi, hogy a háború a kard miatt tört ki. Bizonyított tény volt, hogy a farkas démon, akinek agyarából és karmából készítették a kardot a Kataki klánhoz tartozott, ám az Oogata klán talált rá. A Kataki klán vezetője, mint egy örökségként akarta magáénak tudni, de az Oogata klán előrelátó volt, tudták, hogy a kard hatalmas ereje elvenné a vezér eszét és legyilkolná először őket, majd a saját klánját. Nem adták át a kardot, helyette egy szentélyben helyezték el a Halál erdejének közepén. Ez az erdő egy lebegő szigeten található, ugyan is az Oogata klán a levegő elemhez tartozott, így repülő szigeteken, sziklákon éltek. A többi farkas klán föld elemű volt, így alapjáraton a földön, de leginkább föld alatti barlangokban éltek. Olyan termetűek mint az Emberi világban élő farkasok, színük általában sötét barna, vagy fekete.
-És a lebegő farkasok színe milyen?
-Általában hófehér, de nagyon ritkán megesik, hogy szürke bundával születnek. De ha egy farkast kitagadnak és elüldözik a Lebegő Birodalomból, megeshet, hogy a más életkörülmények miatt a bundája befeketedik. De ilyenkor sem tiszta fekete, más színű minták lehetnek benne, de erről nincs sok feljegyzés, ugyan is nem sok farkast tagadtak ki, de akiket kitagadtak azok napokon belül meghaltak.
Aha. Szóval meg kell találnunk Hanone-t. Ezt már a történet elején is sejthettük, nem kellett volna ennyit szórakozni a részletekkel. Kurama is rájött, legalább valaki aki gondolkozik is.
-És van valami ötleted, hogy hol kezdjük? – Kérdezte Yusuke. Ez sosem használja a fejét? Honnan lenne ötlete? Koenma már csak ilyen. Kiadja a feladatot, de a kiindulási pontról semmit sem tud.
Alig, hogy Koenma eltűnt én is leléptem. Egyenest az erdőbe tartottam, ki kell derítenem, hogy mi folyik ott.
4 óra elteltével:
Mostmár ideges vagyok. Az erdő nagy részét bejártam és sehol senki. Pedig itt kell lenniük. Újabb 10 perc után, végre megtaláltam őket. Genkai templomától legtávolabbi tisztáson voltak. És ott volt a vöröses színű farkas is. Egy jó rejtekhelyként szolgáló fára ugrottam és onnan figyeltem, hogy mit csinálnak. Beszélgettek valamiről, de csak szavakat hallottam. Betörni, elégetnek, Hanone, Vezér. Hm. Szóval nekik is a kard kell. Vajon miért?
Mielőtt még észrevehettek volna eltűntem onnan és elindultam vissza Genkai templomába. Persze, hogy nem úsztam meg kérdések nélkül.
-Hol voltál Törpe? – Kuwabara. Ezért egyszer még megöllek. Most csak egy jobb öklösre futotta, de attól is kidőlt. Szerencsétlen félnótás.
-Tényleg, hol voltál Hiei? Genkai szerint mindannyiunknak edzeni kéne. – Mikor lettél te ekkora edzés mániás Yusuke? Nem hiszem, hogy sokat erősödnénk pár hét alatt.
-Semmi közöd hozzá. – Feleltem, és már ültem is fel megszokott pihenőhelyemre, az ablakba, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az erdőre.
Kik ezek? Miért kell nekik a Hanone? És ha valóban az Oogata klánhoz tartoznak, miért kellene betörniük oda? Majd holnap kiderítem.
Ezután összefolytak a napok. Korán reggel kémkedni a farkas és a társa után, visszaérni az edzés kezdetére, edzés, edzés, edzés, kaja, edzés, edzés, a maradék időt szintén kémkedéssel tölteni.
Ez a napirend nem tetszik. Főleg, hogy Koenma azt sem mondta meg, hogy milyen képességei lehetnek az esetleges ellenségeknek, így nem tudjuk, mit kéne még fejleszteni. Legalább is ők nem tudják. Mióta kémkedek a farkas és a társa után, az erőm rohamosan növekszik. Tudom, hogy, hogy lehet legyőzni az ilyen farkasokat, hogy hol kell megtámadni őket ahhoz, hogy alul maradjanak a küzdelemben. Na persze, hülye lennék elmondani.
4 héttel az edzés elkezdése után, végre volt egy nyugodt napunk. Azt is a farkas kifigyelésével töltöttem, késő este volt, mire visszaértem Kurama lakásához.
-Haza értél? – Meglepett, hogy még ébren találom. Mire visszaérek, általában már alszik. Visszavettem hideg álarcomat és felmorrantam. Nem most fogom elmondani, hogy hova járkálok. Majd egyszer.
-Hiei, nem vagy ott a megbeszéléseknél, és csak az edzéseken látni. – Milyen megbeszéléseken? Azok is általában vitába torkollanak, ha ott lennék maximum lekevernék mindenkinek egyet.
Újból morogtam egyet, és visszaültem az ablakba. A holdat bámultam. Elmondjam neki, hogy hova megyek? Ez az egy kérdés járt a fejemben, de fél óra csend és nyugalom után döntöttem. Nem mondom el. Miközben gondolkoztam, szemem sarkából láttam, hogy Kurama is elmélázik. Biztos próbál rájönni a titok nyitjára. Csak, hogy nem fog.
A közelben valahol felvonyított egy farkas. Leugrottam az ablakból és úgy fürkésztem a várost. Sehol nem láttam az árnyékot, pedig biztosra veszem, hogy a közelből jött a hang. Kurama is rákérdezett, de nem válaszoltam. A következő pillanatban valami kikapott az ablakból és már száguldozott is velem az erdő felé. A baj csak az volt, hogy nem láttam elrablómat, ugyan is láthatatlan volt. De a hegyes fogak alapján gondoltam, hogy a vöröses farkas az.
És igaza volt. Pár háztömbbel odébb, a farkas újra láthatóvá vált, de egy pillanatra sem állt meg.
-Engedj el.
Semmit nem értem el, esetleg annyit, hogy azt hihette szökni akarok, ezért még jobban megszorított. Halkan felmorrantam, majd inkább az utat figyeltem… volna. Minden összefolyt a szemem előtt. Egyáltalán létezik, hogy egy farkas ilyen gyors legyen? Persze, ha démon farkasról van szó. Végül amint beértünk az erdőbe, kissé lassított, majd megállt. Körbenéztem. Felismertem a tisztást, ahol edzeni szokott a társával. Szóval, mindvégig tudták, hogy itt vagyok, csak direkt nem figyeltek rám. Grr.
-Kit hoztál Vezér? – Kérdezte egy álmos hang a barlangból. Mikor felült, a pislákoló tűz fényében megpillanthattam elrablóm társát, egy lányt. A teste tele volt sebekkel.
-Elcsíptem a leskelődőnket Kölyök. – Kölyök? Milyen név ez, hogy Kölyök? De a lány felébredt tőle.
-Mi a neved? – Kérdezte tőlem. Nem válaszoltam, még csak az kéne! Azt se tudom, bízhatok-e bennük.
-Mi közöd hozzá? – Kérdeztem vissza, percek múlva. Azt hittem ezzel felbosszantom, hát tévedtem. Ugyan olyan nyugodt maradt.
-Akkor próbáljuk másképp. – Szólalt meg a farkas, majd miután lefeküdt, rám nézett – A nevem Shuiro. Ő pedig a társam Taira.
Szóval a farkas Shuiro, a lány meg Taira. Ezek szerint a Vezér és Kölyök jelző, csak valami becézés féle. Mindegy.
-Hiei. – Morogtam a nevemet, s reméltem, hogy nem értik meg. Ismételten tévedtem. Kezdek ideges lenni. Már épp mentem volna vissza Kuramához, mikor nekem ugrott és a falnak szorított.
-Miért kémkedsz utánunk? – Taira szemei higgadtak voltak, de látszott, hogy nem sok kell, hogy elveszítse a fejét. Már ha edig nem tette meg. Nem válaszoltam, helyette csak hümmögtem egyet.
-Kölyök engedd el. – Shuiro még mindig higgadt volt.
-Túl kedves vagy hozzá Vezér. – Ezek miért nem szólítják egymást a nevükön?
-Lehet. Te viszont túlságosan is heves vérmérsékletű vagy Kölyök. Hiába sugároznak a szemeid nyugalmat.
A lány bólintott, majd elengedett és leült velem szemben a barlang másik felében.
-Miért leskelődsz utánunk Hiei? – Kérdezte most a farkas. Nem válaszoltam. Vállat vontam. Tényleg nem tudtam. Az elején kíváncsi voltam a farkasra, aztán meg csak úgy megszokásból is visszajártam.
-Te az Oogata klánból származol. – Tereltem a témát, s kijelentésemen mindketten meglepődtek.
Taira szemei megvillantak, s egy pillanat alatt ereszkedett négykézlábra. Éles fogaival fenyegetően vicsorgott, torkából morgás tört fel. Minek képzeli ez magát? Shuiro viszont higgadt maradt. Csak a szemei csillogtak kíváncsian.
-Honnan tudsz rólunk Vörös Tűz? – Vörös Tűz? Ez engem hívott így? Shuiro volt az.
-Látom nem vagy túl bőbeszédű Vörös Tűz. – Már a lány is kezdi? Kezd elegem lenni ebből a Vörös Tűz-ből.
A farkassal pár percig meredtek egymásra, majd rám ugrott. Hirtelen ért, így a hátamra estem, hasamon a lánnyal, kezeimet pedig a fejem fölé szorította. Mit akar ez csinálni?
Dühöm csak nőtt, mikor a fejem felé kezdett közeledni. A düh szemeimben jól látszott, legalább is gondolom. Meglepődtem, mikor homlokát az enyémhez nyomta. Pár pillanatig volt így, aztán leugrott rólam.
-Egy bizonyos Koenma beszélt nekik a Hanone-ról, azt kell megszerezniük. Mese közben kitért az Oogata és a Kataki klán harcára 500 évvel ezelőtt. – Közölte Taira. Ezt meg honnan tudja? Gondolatolvasó vagy mi? – Mehetsz.
Pár percig még bámultam az arany szemekbe, majd felálltam és elindultam kifelé.
-Arra azonban figyelj… - Kezdte el a Taira -… hogy csak részleteket tudsz. Koenma bizonyára nem beszélt róla, hogy a Szellemvilág lemészárolta a többi klánt és ha ez a harc nincs, a hatalom érdekében az Oogata és a Kataki klán is sorra került volna.
Egy pillanatra megálltam és kissé hátrafordultam, de épp csak annyira, hogy belenézzek az arany szemekbe. Őszintén beszélt, láttam rajta. Ezután eltűntem.
Lemészárolta? Szóval ezért volt olyan ideges a történet elmondása közben. Ez teljesen más szögből világítja meg az egészet. Yama királynak csak a hatalom érdekében kell a kard? És mi van akkor ha nem tudja irányítani a kard erejét, vagy a kard lelke nem fogadja el társaként? Akkor mindhárom világban elszabadul a pokol.
Koenma túl sokat titkol el előlünk, olyanokat amik megváltoztathatják az egész küldetés értelmét. Nem bízok már benne. És azt is át kellene fontolnom, hogy a többiekben bízhatok-e. Kuramában bízok, őt régóta ismerem. Sosem árulna el. De a többiek már kétesek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
