-Emlékszel még hogyan találkoztunk?-kérdezte a fiú,s közben gyengéden a lány kócos haját borzolta,aki izmos
meztelen felsőtestén feküdt.
-Azt nem lehet elfelejteni.-simult kozzá a lány.
A fiú aki nem volt más mint Hiei elmosolyodott,majd elhallgatott,hisz nem akart túl nyálas lenni.
-Tudom mire gondolsz,nem is kell mondanod.-folytatta a lány miközben felkelt.
-Az volt életem legszebb napja.-Mondta majd megcsókolta Hieit.
                            ****
Hideg téli nap volt.Az alvilágban talán még hidegebb  mint a halandókéban. Mégis valami van a levegőben,valami készül.-Gondolta Hiei miközben vészjóslóan nézett körbe lát-e még "idióta" halandókat akik valami véletlen folytán át kerültek az ő világukba.Nem látott senkit.Mivel elég későre járt már,úgy gondolta elég mára a melóból,elindult haza. Útközben megpillantott egy gyönyörű lányt,aki teljesen megbabonázta,miánt ránézett.Hosszú fekete haja volt és fehér bőre. Hiei közelebb ment hozzá,s észrevette a lány eszméletlenül fekszik.Ekkor elkezdett esni a hó.Furcsa gondolatok kavarogtak a fejében,nem tudta mi ez és az a különös érzés ami kezd urrá lenni rajta.Ilyet még soha nem érzett.Végül arra a döntésre jutott teljesíti a munkáját,vissza viszi a lányt az emberek világába és hallgat erről a különös érzésről.Meg tette volna,de nem mert hozzá érni a lányhoz.
-Mi ez?Félek tőle?Egy halandótól?Ki ez a lány?-tanakodott magában,s közben le sem vette hatalmas karmazin vörös szemeit a csodálatos halandóról.
-Menni fog!-s ezzel megérintette a lányt.A teste hideg volt.
-hmm??-A lány kinyitotta kék szemeit,mire Hiei úgy megijedt,hogy felugrott a mellettük lévő fára.
-Ne félj tőlem.-mosolygott.
Hiei erőt vett magán,s szégyenlősen mászott le a fáról.
-Szia,a nevem Layla.-mutatkozott be az idegen.
-Hiei vagyok...-szólalt meg végre a démon.
-Fura ez a világ,látom te egy démon vagy.-vette észre Layla.
-Igen.Te meg...-Hiei ráharapott a nyelvére,s nem mondta tovább mivel nem akarta megsérteni a lányt.
-Igen,én egy halandó vagyok.-mosolygott ismét kedvesen Layla.
-Vissza kell hogy vigyelek!Ez a munkám!Gyerünk!-Mondta a fiú.Izgatott volt de félt is a lánytól.
-Rendben.Ahogy te szeretnéd.
Hiei felemelte a lányt,s nagyon gyorsan futott vele.Rövidesen oda is értek a kapuhoz ami a két világot elválasztja,majd Hiei átvitte Laylát.
-Viszlát.köszönöm,hogy elkisértél.-köszönt el a lány.
Erre Hiei nem felelt semmit csak eltűnt.
                      ***

Másnap Hiei nem tudott sem a munkára,sem semmire koncentrálni,csak Laylán járt az esze.
A szörnyek ezt észre vették,hogy Hiei nem igazán olyan mint szokott lenni,s csoportosan támadták.
A fiú természetesen legyőzte őket,igaz súlyos sérüléseket szerzett.
Így teltek a napok és a hetek,de az idő múlásával az imiko szerelme amit a lány iránt érzett egyre csak nőtt.
Végül úgy döntött,elmegy a halandók világába,mert látnia kell,nem bírja tovább.
El is ment hát.Nem kellett sokat keresgélni,rögtön megtalálta Laylát.
A lány épp aludt,hisz késő este volt.Hiei csak nézte órákig,majd beugrott az ablakán,s leült mellé.
Csakhogy Hiei hamar elaludt.
Reggel mire felébredt,a lány már nem volt ott.
Hiei észre vette a sebei teljesen begyógyultak,s rögtön tudta ki gyógyította meg.
A gondolattól,hogy ott aludt Layla mellett teljesen elpirult,majd össze szedte magát és elindult vissza.
Útközben találkozott Kuramával.
-Hiei!Tudok mindent!-szólította le a démon róka.
-Miről beszélsz?-értetlenkedett Hiei.
-Tudod te azt jól!Layla osztálytársam,tudok róla mindent!-folytatta Kurama
-jólvan..-Morgott az orra alatt az imiko.
-De azt tudnod kell,Layla nem egy egyszerű halandó...
-Miért nem?
-Majd előbb-utóbb észre fogod venni,te hős szerelmes.-Mondta Kurama majd kacsintott egyet és eltűnt.
-Ezt meg mi lelte...-pirult mégjobban Hiei.
-na de mindegy..-mondta majd haza indult.
Útközben meglátta,hogy Laylát két idősebb fiú molesztálja.
Hiei közéjük ugrott,s megmentette szerelmét.
-Mit keresel megint itt Hiei?-nézett rá a lány nagy szemeivel.
-én..csak..SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!-förmedt rá Hiei,de a következő pillanatban már meg is bánta eme kitörését.
-de hogy emlékezhet a nevemre...ki kellett volna törlődie az emlékeinek rólam..áh persze Kurama mondta,hogy nem egy egyszerű halandó.
-tanakodott magában,mire Layla elmosolyodott.
-Köszönöm a segítséget ismét,de mostmár menj innen..mert ha meglátnak itt kardal hadonászni..
-rendben..-Mondta Hiei majd ismét eltünt.
-aranyos fiú.-nevetgélt Layla,majd folytatta útját.
Eközben Hiei elérte az átjárót de nem tudott átmenni rajta.
-Mi a fene ez? Nem értem...-Próbálkozott tovább,majd nagy nehezen sikerült átmennie.
Annyira elgondolkodott,hogy nem vette észre valaki figyeli már jó ideje.
Másnap Hiei ismét átment Laylához.
Hiei,gyere elő nyugodtan...-Mondta a lány.
Hiei szótlanul előlépett egy fa mögül.
-Sokkal jobb.-Mosolyodott el Layla.
Sokáig nem szóltak semmit,csak nézték egymást majd a csendet Hiei törte meg.
-Én azért..jöttem...szóval...nem értem....miért emlékszel rám?és mi ez az aura ami körül vesz téged?Talán nem is vagy ember?
-Kérdezősködött szokatlanul sokat Hiei.
-Biztos lehetsz benne,ember vagyok,csak...évezredekkel ezelőtt volt egy nagy erejű szellem aki ebben a testben született ujjá.
-magyarázkodott Layla.
-Akkor nálad is az a helyzet mint Kuramánál.-Szólalt meg az imiko.
-Nagyjából..de annyi a különbség,hogy nekem csak egy énem van,mivel a szellem és a lány aki ebben a testben élt volna teljesen összelvadtak és így alkotnak egy embert.Ezzel magyarázható,hogy az erőm is megmaradt némileg.
-Így már értem.
-Jajj..de most bújj el,mielőtt meglátnak a barátaim.
-Rendben.-Monta Hiei majd eltünt.
-Layla!Végre ittvagy már mindenhol kerestünk!Kész a matek házid?-értek oda a lány barátai.
Eközben Hiei az átjáróval küzködött.
-Mi a fene ez már megint??-Tanakodott majd sikerült átmennie ismét.
A sötét alak aki figyelte ismét ott volt majd egyre közelebb ért a fiúhoz,végül előjött.
Hiei elővette a kardját majd fenyegetően nézett az addig idegennek vélt személyre.
-Hehehehe...azzal akarsz végezni velem?Ezt te sem gondolod komolyan...oh Hiei egyre idiótább vagy...a halandók elveszik az eszed..-Mormogott Hiei stílusban a sötét alak.
-S még arra sem jöttél rá,miért tudsz egyre nehezebben visszatérni ide.-folytatta.
Hiei kérdően nézett majd dühbe gurult.
-Miért te tudod?Ki vagy te?Honnan tudod a nevem?-mordult rá Hiei.
-Hogyne tudnám..beleszerettél a halandóba és a szíved kezd egyre jobban oda húzni...és ha egy démon megszeret egy halandót annak nem lehet jó vége..fiam.-Vetette a fiára ugyanolyan karmazin vörös szemeit.
-Te lennél az..?!
-Igen az apád vagyok!és nem fogom hagyni,hogy ilyen nagy hibába essen a fiam!
-Hogy jössz te ahhoz hogy megmond mit tehetek és mit nem? Ha eddig nem érdekeltelek akkor most se avatkozz bele az én dolgaimba!-Próbált Hiei közömbös lenni,de tudta apja észrevette hangján az izgatottságot,s a félelmet is.
-Talán mert szégyent hoznál rám te idióta...és ha akarok bele avatkozok!Sőt ha akarom meg is ölhetlek!
Inkább minthogy egy halandó mellett halj meg!-Mondta Hiei apja komolyan.
-Chh,úgy beszélsz mint akinek olyan tiszta a múltja..tudod milyen nagy árat fizettem én majdnem csak azért mert neked szórakozni támadt kedved és lefeküdtél az anyámmal annak idején? Még te akarsz engem kioktatni?-Háborodott fel az ifjú.
-Jól fel van vágva a nyelved kölyök...-Mosolyodott el az egyépként nem túl rózsás hangulatban lévő démon,majd folytatta.
-Ezért  meghalsz!
-Majd meglátjuk ki hal meg.-Válaszolt tömören Hiei.-Még ki sem mondta eme mondatot de az apja már támadásba lendült.
-Képes vagy mindent feláldozni?!Képes vagy meghalni?! s a legfőbb kérdés,mersz szeretni?!-Ezektől a mondatoktól olyannyira csengett Hiei füle,hogy alig tudott kitérni apja támadása elől.
Majd észbe kapott,s ő támadt a nála jóval tapasztaltabb démonra,de sajnos az kivédett minden támadást.
-Gyengébb vagy mint hittem!-Mondta az apa majd szívenszúrta fiát.
                  ***

Mikor Hiei feleszmélt és kinyitotta karmazin vörös szemeit nem látott semmit.Csak hatalmas fénycsóvákat.Ő pedig úszott a levegőben.
-Mit kellene most tennem?Hol vagyok?-kérdezte magától gondolatban,de meglepődésére minden az ő hangjától viszhangzott.
-Találd meg a helyes utat.Én bízom benned Hiei.-Hallotta  a fiú Layla hangát,majd megpillantotta.
-Layla!-Mondta ki a nevét mire a lány egyre halványabb lett,s vágleg eltünt.
-Várj!Ne hagyj itt!-Ordította torka szakadtából Hiei majd könnycseppek folytak le piszkos,sérült arcán.
-Mond ki...mond...nem kérek mást...mond ki...-Hallatszott ismét a lány hangja.
-Szeretlek Layla!-Mikor Hiei ezt a szót kimondta szemei még fényesebben ragyogtak,majd sötét kardja teljes fényárban úszott,s ötször olyan erős lett mint ezelőtt.
-Nem szégyenlek semmit!Nem érdekel hogy mi vagy és az sem hogy én mi vagyok!Semmi nem tarthat vissza!
-Ahogy e szavakat kimondta Layla ismét láthatóvá vállt és Hiei az apjával szemben találta magát abban a helyzetben ahogy leszúrták.
-Köszönöm Layla,hogy ráébresztettél mit jelent szereni valakit,s kiállni érte!-Köszönte meg a lánynak a segítséget,majd apjára támadt.
A démon bár erős volt,de ereje nem volt fogható immár Hieiéhez,aki megkegyelmezett neki.

A történtek után Hiei apját az alvilág egy börtönébe zárták. Layla és Hiei pedig vissza mentek a halandók világába.Hiei soha nem gondolta,hogy boldog lehet,pláne nem egy halandóval.
Furcsa fordulatokat vesz az élet.Nemde?:)

The End.