Yu Yu Hakusho

Karácsonyi bánat

Egy hűvös téli nap virradt a csapatra.Ebben az évben sok hó esett,és
mindenhol játszadozó gyermekek futkároztak.
Egy 18 év körüli fiú sétál a tömérdek hóban.Mélyen belemerülve a
gondolataiba,megfeletkezve a világról,csak sétál és csak sétál,közben nem
figyeli az utat.Az arcán gond és feszültség jele látszódik.Hosszú vörös
haját a téli szellő hátra fújja,zöld szemei pedig a kétségbeesés jelét
mutatták.Kurama volt az.Valami nagyon nyugtalanította.De egy ismerős hang magához térítette.
- Szia Kurama!-jött vele szemben Yusuke.
-Szia!-köszönt vissza Kurama nagy sóhajtás következtében.
-Héjj Kurama minden rendben??Nem tűnsz valami boldognak!-kérdezte
Yusuke,miközben közelebb ment Kuramához.
-Yusuke!Tudnál nekem segíteni??-fordult Yusuke felé és aggodalmassan
várta a választ.
-Én segítsek neked??Kurama szerintem ez nem jó ötlet hogy pont én
segítsek neked!!-lepődött meg Yusuke,hiszen Kurama még soha nem kért tőle
segítséget!!Inkább ő volt az aki mindig a fiú segítségére szorult!
-Yusuke én hibát követtem el!-valotta be Kurama.
-Hibát??Mégis milyet??-Yusuke ezeket a szavakat nehezen mondta ki,mert
félt a választól.De egyben kiváncsi is volt.
-Megbántottam azt a lányt akit a világon a legjobban szeretek.-ekkor
szokatlan módon Kurama arcáról könnycseppek hullottak le.
-Kurama!-nézett aggodalmassan barátjára.
-Kiabáltam vele.Pedig nem érdemli meg hogy így bánjak vele.-Kurama a
földre rogyott és zokogni kezdett.
-Kurama!Ha szeretnéd nekem elmesélheted hogy mi történt!-próbálta
enyhíteni Kurama bánatát.
-Az most nagyon jól esne ha meghallgatnál!-mondta Kurama,és egy kicsit
jobb kedve lett.
-Rendben Kurama,hallgatlak!-Yusuke ekkor már nyugtalan volt.De úgy érezte
hogy ennyit azért megtehet Kuramáért,hiszen ő is nagyon sokat segített
rajta.
-Tegnap amikor épp a könyvtárból jöttem,két démon megtámadott.De nem
voltak olyan erősek,ha jól éreztem meg az erejüket akkor csak B osztályú
szörnyek lehettek vagy annál is alacsonyabbak.Legyőztem őket a
rózsaostorral és indulni készültem amikor megláttam Natsukit.Ő a
barátnőm,vagyis remélem hogy ezek után megbocsát nekem.
-Értem!Érdekes hogy nekünk nem mondtad hogy van barátnőd.
-Elakartam nektek mondani, de mostanában nagyon elfoglaltak vagytok.
-Hát ez igaz!De folytasd csak!
-Ekkor nagyon megrémültem.Attól féltem hogy szakítani fog velem ezek
után.Odajött hozzám és kérte hogy magyarázzam el neki hogy mi volt ez az
egész.Én pedig elmondtam neki mindent.Tudja hogy démon vagyok,és azt is
hogy ti is.Nem akartam neki hazudni.Ígyhát az igazat mondtam
neki.Meglepődtem mert.....mert megölelt és azt mondta hogy nem érdekli hogy
én valójában ki vagyok,ő akkor is szeret.
-Ez nagyon kedves a barátnődtől.Nem sok lány érti meg az ilyeneket.És
utána mi történt??
-Igen tényleg nagyszerű lány a barátnőm!De aztán sírva fakadt mert
hazudtam neki.Próbáltam vigasztalni,de egyre jobban sírt.Aztán
meggondolatlanságot követtem el és megütöttem,aztán elkezdtem vele
kiabálni.És olyanokat vágtam a fejéhez hogy\"ez nem a te dolgod ne sírj,meg
hogy minek törődsz velem\"Elkezdett zokogni és elrohant.Szép kis
karácsonyom lesz!-búslakodott Kurama.
-És azóta nem láttad Natsukit??
-Nem!Yusuke én nem tudom hogy mit csináljak!Teljesen kétségbe vagyok
esve!Ha Natsuki elhagy én....én abba belehalok.Ő az életem,nem tudok már
nélküle élni!-Kurama ökölbe szorította a kezeit annyira hogy már vér
csöpögött a fehér hóba.
-Megpróbálok segíteni!-vigasztalta Kuramát Yusuke
-Te úgyis sokat veszekszel Keikoval!Ilyenkor mit szoktál csinálni??
-Őszintén??Semmit!Keiko nem túl haragtartó!Könnyen megbocsát nekem.
-Értem.Nos azért köszi hogy próbáltál segíteni nekem.-azzal Kurama búsan
folytatta útját.
Már este volt amikor hazaért.Nem érdekelte semmi,rögtön bement a
szobájába.Ezen az éjszakán Kurama nem tudott aludni,álmatlanul forgolódik
az ágyában.Reggel amikor felkelt nem tudott tovább várni,egyre
türelmetlenebb lett.Majd gondolt egyet és elindult Natsukihoz.Amikor odaért
a lakáshoz épp szembe találta magát Midorival Natsuki édesanyjával.
-Jóreggelt Midori!-köszönt félénken Kurama.
-Nahát szia Suuichi!-köszönt vissza Midori.
-Natsuki itthon van??
-Igen itthon van.Épp reggelizik.Suuichi nem tudom hogy mivel bántottad
meg Natsukit,de nem haragszom rád,mert tudom hogy te nem vagy olyan fiú aki
kiasználja a lányokat.
-Soha nem használnám ki Natsukit.Arra nem lennék képes!Nagyon dühös
rám??
-Nem,egyáltalán nem!De nagyon szomorú!
-Megengeded hogy bemenjek hozzá?
-Persze Suuichi!Biztosan nagyon fog örülni neked!
-Köszönöm Midori!-hálálkodott Kurama.
-Nincs mit!De nekem mennem kell,mert még a végén elkésem a munkából!
-Viszlát!-köszönt el Kurama
-Szia Suuichi!Sok szerencsét!És ne aggódj,megfog neked bocsájtani!-azzal
Midori befordult a sarkon,Kurama pedig becsöngetett a házba.
-Pillanat!-mondta egy hang,akinek a tulajdonosa egy lány volt.
Öt perc múlva egy hosszú mélyfekete hajú,és mélykék szemű lány nyitott
ajtót.
-Szia...Natsuki!-köszönt Kurama.
-Szia Suuichi!Bocsánat szia Kurama!-hajtotta le fejét Natsuki.
-Semmi baj!Szólíthatsz bármelyik nevemen!
-Mások is tudják az igazi nevedet??
-Csak Yusukéjék!Be...bemehetek??-kérdezte félénken Kurama.
-Persze,gyere csak be!
-Natsuki,beszélni szeretnék veled!-kezdett bele mondandójába Kurama.
-Hallgatlak!
-Natsuki ne haragudj amiért megütöttelek!!Ne haragudj kérlek hogy rossz
dolgokat végtam a fejedhez!
-Suuichi én....én....-Natsuki nem fejezte be mondani valóját,hanem Kurama
nyakába ugrott és megölelte.
-Natsuki!Megtudsz nekem bocsájtani?Ne haragudj!Nem akartalak
megbántani!Sajnálom!
-Nem tudok rád haragudni Suuichi!Megtudok neked bocsájtani!!
-Natsuki......szeretlek!-miután ezt kimondta,megcsókolta szerelmét.
Natsuki visszacsókolta,majd Kurama felemelte és a szobájába vitte.
Este egymás karjaiban ébrettek.
-Szia szerelmem!-suttogta Kurama Natsuki fülébe,majd nyomott egy forró
csókot az ajkára.
-Szia Suuichi!
-Hogy aludtál szerelmem??-hízelgett Kurama.
-Nagyon jól!Te?
-Hát szerinted,?Egy ilyen gyönyörű lány mellett csak jól érezni tudom
magam.
-Tudod mi jutott eszembe??
-Mi?
-Az hogy Karácsony van!
-Tényleg!
-Akkor Boldog Karácsonyt Suuichi!
-Boldog Karácsonyt Natsuki!

The End!

(Köszi szépen Sayának!Nagyon szép munka!:))