Magyar hangya

Saláta az anime-szinkronról.

A szinkronstúdió lényegében egy kettéosztott szoba,amelynek egyik-hangszigetelt-fele jó minőségű mikrofonokkal van felszerelve,a másik felében pedig egy számítógép és egy íróasztal található.Szinkronstúdiót eévileg egy csaéádi házban is be leget rendezni,bár nagyobb munkákhoz nyilván nem árt ennél komolyabb apparátus.
A fordítón és a színészeken túl a szinkron egy egész sor szakember közös munkája:a hangmérnök kezeli a gépeket,ő menti számítógépre és igazítja a film hangsávjához a felvételeket,a szinkronrendező dolga  instruálni a színészeket,segíteni az egyes figurák karakterének és beszédmódjának kialakítását,a produkciós vezető koordinálja a folyamatot,a gyártásvezető tereli a stúdióba a színészeket az adott napon és gazdálkodik a költségekkel,továbbá nem árt,ha van egy vágó és egy technikus is.
A hazai gyakorlat szerint a színészek többnyire egyenként,egymástól függetlenül mondják fel a szerepeiket,tehát a mikrofon mögött egy adott pillanatban csak egy ember ül.Ha valamelyik jelenetben négyen beszélgetnek,azt a valóságban négy különböző időpontban,szereplőnként rögzítik.Emiatt a rendezőknek nagyon oda kell figyelnie,hogy a végeredmény egységes és hiteles legyen.A színészek részéről komoly profizmust igényel,hogy a szövegben előrehaladva gyakran mondatonként kell stílust váltaniuk(egy beszélgetésről pl.rögtön egy akciójelenetbe ugranak át)egy-egy jeleneten belül pedig úgy kell tenniük,mintha darabonként felvett,egymáshoz nem kapcsolódó megszólalásaik spontán dialógusokba illeszkednének.Nagy gyakorlatot igénylő,idegölő munka ez(még akkor is,ha-állítólag-viszonylag jól fizet.)Azt mondják,négy óra intenzív szinkron már teljesen kicsinálja az embert,de aki rendesen meg akar élni ebből,annak napi hat-nyolc órát kell hajtania.Ilyen körülmények között külön érdem,ha a végeredmény ráadásul lendületes és életteli is lesz,és a néző semmit sem érzékel a létrehozás nehézségeiből.

Forrás:MONDO Magazin!(2009/04)
Saját kezüleg írtam ki!Nem ellopni!!